2011. november 1., kedd

Chapter One

Az új otthon

- Sziasztok! Milyen volt az út? - sietett felém Sam. Régen láttam, pár éve azt hiszem, de most annyira más volt. Nem tudtam megmondani, miért, de megváltozott.
- Helló! - köszöntem féloldalas, félénk mosollyal. Sam üdvözlésül átölelt, aztán bemutatta a mellette álló nőt.
- Ő Emily Young, a menyasszonyom. Emily, ő Kyra - mondta Sam vidáman.
- Szia! Örülök, hogy megismerhettelek! - mosolygott Emily.
Végigmértem a nőt, és be kell vallanom, Sam jól választott. Emily fiatal, törékeny és végtelenül kedves nőnek tűnt, aki remek feleség és anya lesz. Azonban Emily szép arcát csúnya karmolásnyomok csúfították el. A hegekre lopva vetettem egy pillantást, aztán gyorsan a szemébe néztem.
- Szia! Én is örülök... - a kézfogás után Emily is megölelt.
Anyám a hátam mögött ácsorgott, de utánam ő következett az üdvözléssel. Mondhatni, ez simán ment. A csomagtartóból kiszedtem a bőröndjeimet és kissé ügyetlenül próbáltam mindet egyszerre vinni. Ennek eredményeként a bőröndök a földre pottyantak, egyenesen a lábujjaimra.
Felszisszentem és halkan káromkodtam.
- Várj, segítek! - termett ott Sam és gyorsan felkapta a bőröndöket. Hú, meg sem kottyant neki, pedig sok cumóm volt.
- Kösz - mondtam bandzsítva. Amíg Sam a szobámba vitte a bőröndöket, Emily beinvitált minket a házba. A ház belülről is otthonos és aranyos volt. Mindig is imádtam az ilyen helyeket.
- Sütöttem egy kis süteményt. Nyugodtan vegyetek ebéd előtt - Emily egy nagy tálca túrós süteményt rakott az asztalra, majd hozott kát tányért is szalvétával. - Kértek valamit inni?
- Vizet kérnék, köszönöm - vettem egy sütit és megkóstoltam. Isteni volt. Édes, vékony tésztájú és puha.
Miután hozott vizet, Emily leült egy székre.
- Jól utaztatok? - kérdezte.
- Igen - felelte anyám - Szép a környék és a rezervátum.
- Igen, csodás hely - mosolygott Emily - Jókat lehet lovagolni.
- Akkor jó. Rómeó kezdi megszokni az új helyét Dave-nél. Ma átmennék megnézni, hogy van.
- Oké. Sam mondta is nekem, hogy átvisz ma a lovadhoz. És ha lehet, én is megnézném. Tudod, szeretem a lovakat.
- Jó! 
Sam lerobogott a lépcsőn és leült a kedvese mellé. Vett pár süteményt és jóízűen falatozni kezdett.
- Finom a süti - jegyeztem meg.
- Emily kiváló szakács - mondta büszkén Sam - Tényleg, Martha, hogy megy az élet felétek?
Anyám belekezdett a mesélésbe; elmesélte, milyen a házunk Miamiban, mit dolgozik meg ilyenek. Sammel jót beszélgettek, hiszen régóta nem volt rá lehetőségük.
Emily közben felajánlotta, hogy megmutatja a szobámat.
- Vendégszoba volt, de a tiéd most már. Tetszik? - érdeklődött.
- Nagyon! - ámultam ismét.
A szobám nem volt nagy, viszont annál szebb. A fából készült falhoz jól mentek a fabútorok. Egy csinos faágy, mellette éjjeliszekrény lámpával, a plafonról kovácsoltvas kis lámpa lógott. Pár tájkép lógott a falakon. És a kilátás... az lenyűgöző volt. A miami-i lakás ablakából csak a város utcáját és házait láttam, de itt maga a természet vett körül. A bőröndök az ablak alatt feküdtek, egy nagy szekrény közelében.
- Hallottam, hogy Sam maga építette a házat - mondtam az ablakon kinézve.
- Igen, ő maga. Csodás ember...
- Az. Szerencsés vagy, Emily. Sam ritka jó ember.
- Én is így érzem - bólogatott a nő - Bár mostanában sok a munkája.
- Észrevettem, hogy megváltozott.
Ennek hallatára Emily arcán különös kifejezés futott át.
- Mi az? Ilyen kemény a munkája? Tudod, mikor utoljára láttam, akkor nem volt ilyen...nagy. Mármint nem tűnt ennyire erősnek, határozottnak és... - nem is találtam a megfelelő szót arra az állapotra, amit Sam-en éreztem.
- Mivel itt leszel, úgyis látni fogod, mi a helyzet. De erről később. De mondd, hiszel a természetfelettiben?
Nem igazán értettem, hogy jött ez ide, de azért válaszoltam:
- Igen. Főleg a vérfarkasokat és a vámpírokat bírom...Persze nem léteznek. Kár, mert akkor a törzsi legenda igaz lenne...
Emily sóhajtott, majd elindult kifelé a szobából.
- Szerintem ebédeljünk.

Emily főzőtudománya kifogástalan volt. A csirke húsa puha és omlós, a krumpli enyhén sós, a leves is finom volt. Teleettem magam és megfogadtam, veszek pár leckét a nőtől. Anyám még többet evett, de ez így szokott lenni. Ebéd után kávéztunk és még vagy 2 órán át beszélgettünk mindenféléről. Viszont az idő haladt, és anyunak el kellett indulnia haza.
- Vigyázz magadra! - mondta nekem a kocsi előtt állva.
- Te is. És hívj, ha hazaértél!
- Rendben... Hiányozni fogsz.
- Ti is nekem. De majd beszélünk és küldök képeket is, oké?
- Jó...
Anyám sírva köszönt el Sam-éktől, aztán lassan beült a kocsiba. A motor felbúgott és a kocsi egy ívet leírva megfordult, hogy elhajtson. Nagyot sóhajtottam és ránéztem keresztapámra.
- Nos? Menjünk Rómeóhoz? - kérdezte Sam.
- Ühüm - ennyit tudtam kinyögni válaszul.
- Akkor indulás!
Emily bezárt, aztán mind bepattantunk Sam furgonjába. A furgon kicsit régi volt, de karban volt tartva, szóval ment mint a golyó.
- Van jogosítványod? - nézett hátra Sam.
- Nem. De belekezdtem, csak megbuktam az elméleten - ismertem be.
- Az nem baj. Majd nekifutsz újra. Amúgy Dave-hez át tudlak vinni kocsival mindig. Vagy én, vagy Emily.
- Bicajjal is elmegyek én, ha tudtok adni.
- Biciklivel elakadnál a sárban, gyalog meg kicsit messze van Dave - szólalt meg Emily - Kocsival a legegyszerűbb.
- Hát jó.
Valóban, kocsival hamar odaértünk a kis farmra. Dave lovai a legelőn legeltek, és elsőre nem láttunk senkit. Az ajtócsapódásra viszont megjelent David-ék keverék kutyusa, Harley.
- Szeva, Harley! Mizu? - guggoltam le a kiskutyához, aki rögtön elhalmozott csókokkal.
- Isten hozott! - tűnt elő a ház mögül Dave. Az indián férfi levette a kalapját és kezet fogott Sam-mel. - Rómeót kitettem a többi ló közé, hogy ne legyen egyedül. Jól érzi magát. Eszik, iszik és nem ideges nagyon.
- Remek!
Dave mellett a legelő kerítéséhez mentünk.
- Rómeó! - mondtam hangosan, ahogy bemásztam a legelőre - Rómeó!
A lovam azonnal felemelte a fejét, aztán ügetésben felém lódult. Nyihogva megállt előttem és boldogan fúrta a fejét az oldalamhoz.
- Szia, drágám! - nyomtam egy puszit a tarka ló puha orrára. Az üstökét csavargatva vetettem pár pillantást a többi lóra. Volt köztük tarka és egyszínű is.
Elővettem egy almát  zsebemből. Persze Rómeó pillanatok alatt eltüntette a finom falatokat. Emily is megsimogatta Rómeót, de addigra még három ló is felfigyelt ránk, így ők is ott tolongtak körülöttünk.
- Holnap is átjönnék, ha lehet - mondtam Dave-nek.
- Jó. Akármikor átjöhetsz.
Cserébe Rómeó bértartásáért, segítek Dave-nek a lovak és az istálló körül.
- Akkor holnap délután. Olyan fél 2 felé itt leszek - megpaskoltam a lovam hátát, de Rómeó már húzott vissza a méneshez. Legalább jól érzi magát itt.
Miután nyugodt szívvel otthagytam Rómeót, visszamentünk Sam-ékhez. Már sötétedett, úgyhogy lámpa fénye mellett kezdtem el a legfontosabb kellékeimet kipakolni. Pizsama, fogkefe, fogkrém, hajgumi, csat, törülköző. Utána lementem vacsorázni. Emily és Sam rendesek voltak velem, és nem éreztem rosszul magam. Viszont elfáradtam estére, ezért jó éjszakát kívántam és elmentem fürdeni. Lefekvés előtt hívott Martha is, váltottunk pár szót. Egy ideig élveztem a csendet, és csak ébren feküdtem az ágyamban a sötétben. Elgondolkodtam Sam-en, kíváncsi voltam, mitől változott meg. De majd holnap...

Remélem, tetszett az 1. fejezet! Ebben még nincs Paul, de hamarosan feltűnik ő is!
Jó éjt!

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nekem tetszett a feji, aranyos, szimpatikus a hősnő...:) És Emilyt is bírom... én is szívesen megkóstolnám a főztjét...;))) Nyamiii!
    Jó lenne, ha mondjuk lovaglás közben talizna relőször Paullal... és észrevenné, h nézi... vagy valami ilyesmi;) Nagyon-nagoyn várom akövi részt!!!!
    Remélem, hamar benne lsz a srác;)
    Puszi

    VálaszTörlés