17. fejezet (+18)

A nagy este

A délelőtt csalós időjárása majdnem kifogott rajtam, mert odakint hét ágra sütött a nap, viszont a hőmérséklet csípősen hideg maradt. Amint kiléptem az ajtón, felszisszentem a kellemetlen időtől. Harley vígan rohangált a ház körül és hosszú időn át dobáltam neki egy botot, amit ügyesen mindig visszahozott.

Elvettem egy szelet felvágottat a teraszra kivitt tányérról és magamhoz hívtam a kutyát. Harley nyomban odajött hozzám, mire megdicsértem. A felvágottból lecsíptem egy darabot és a kutya orra elé tartottam, majd a fenekét lenyomva mondtam:

- Ül!

Ezt gyakoroltuk úgy 10 percig, majd engedtem Harleyt újra önfeledten szaladgálni. Emily belebújt egy kabátba és sötét szemeivel figyelte a kutyát.

- Baj van? - kérdeztem tőle.

- Nem. Csak féltem Samet... Tudom, hogy mekkora nagy farkassá változik és hogy milyen erős lett, de a vámpírok gonosz teremtmények és én nem szeretném őt elveszíteni - magyarázta a nő halkan.

- Ugyan, tudnak magukra vigyázni - nyugtattam.

- Sam szerint Bella miatt voltak itt a vérszívók. Jacob olyasmit magyarázott, hogy Bellát megpróbálták megölni már ezek az idegen vámpírok, és most egyikük bosszút esküdött - Emily megcsóválta a fejét és keresztbe fonta a karját.

- Az a Bella nagy bajkeverőnek tűnik. Komolyan egy lány miatt van ekkora felhajtás? - értetlenkedtem. - Ennyire jól néz ki vagy mi? Mi van benne, amiért minden lénynek ő kell?!

- Nem tudom. Egyszerű kinézetű lány. Én sem értem az egészet. Most megyek, mert még túlfő a tojás.

Emilyvel ketten ebédeltünk meg, utána kitakarítottuk az egész házat, kimostunk és indultunk is Dave lovardájába.

Újdonsült barátnőm, Tess, éppen a legelőn szedte össze a lótrágyát, mikor megérkeztem. Emily hazament az esküvői meghívók szerkesztése miatt.

Tess gyorsan felszedte a maradékot, kitolta a talicskát a trágyadombra, aztán csatlakozott hozzám. Előhoztam Rómeó nyergét és kantárját, hogy megtisztítsam őket. Tess is kihozott egy nyerget és kantárt, hogy megtanulja a szerszámápolás fortélyait. Közben jól elbeszélgettünk.

- Kyra, neked van barátod? - kérdezte Tess, de nem nézett rám.

- Van...

- Kicsoda, ha megkérdezhetem?

- Paul.

- Paul? - csodálkozva nézett rám. - Tényleg? Viccelsz velem?

- Nem. Miért? - ráncoltam a szemöldököm.

- Paul olyan bunkó. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valakije, mert úgy viselkedik mint egy dúvad.

Ezen jót nevettem.

- Nos, én nem ismertem Pault eddig, de mondták már, hogy tényleg bunkón viselkedik, és néha én is észreveszem. De velem máshogy bánik, van egy másik oldala is, amit ismerek. Veled mi a helyzet? Vannak fiúk a láthatáron?

- Igen - Tess úgy elpirult, hogy a füle méreg vörössé vált, amin somolyogtam.

- Nocsak... És ki az illető?

- Egy srác a középsuliból. Másik osztályba jár, de egy évfolyamon vagyunk. Olyan aranyos... Párszor összefutottunk a szünetekben, és megkedveltük egymást. Mostanában pedig mindig mellém ül ebédnél, megvár suli után és elmegyünk sétálni. Már megfogta a kezemet is.

- Az haladás - mosolyogtam.

- Csak elbizonytalanodtam, mikor láttam egy másik lánnyal beszélgetni a szünetben. Az a lány sokkal szebb nálam.

- Az nem jelent semmit. Ha ugyanúgy melléd ül és megvár tanítás után, akkor nincs miért félni.

- Biztos?

- Biztos. Főleg, ha ugyanúgy beszél és közelít hozzád.

- Akkor jó. El kéne mennem nőgyógyászhoz is?

- Hát... ezt anyukáddal beszéld meg. - ilyen kérdést még senkitől sem hallottam, de nem akartam játszani a hozzáértőt, sem a mindent tudót. Mikor végeztünk a szerszámápolással, kinyújtóztattam a tagjaimat. - Ma tartok neked futószáras órát. Hozd ki Mámort.

Tess elment a lóért, én pedig elpakoltam a rongyokat, a nyeregszappant és a nyeregzsírt.

Este 7-kor Paul kocsija jelent meg Dave felhajtóján. Elköszöntem tőlük és bepattantam a kocsiba. Paul rögtön odahajolt, hogy megkapja a csókját.

- Na, milyen volt ma? - érdeklődött, miközben kitolatott az útra.

- Jó. Tessnek tartottam ülésjavító órát, szegény nem fog tudni holnap lábra állni az izomláztól. Utána lelovagoltam Rómeót, Talizmánt és futószáraztunk másik két lovat. Alaposan elfáradtam. Neked milyen napod volt?

- Unalmas - fintorgott. - Behoztak egy Citroent, hogy javítsuk ki a horpadást rajta, mert az ürge találkozott egy oszloppal a kanyarban. Azt csináltuk egész nap, mert csúnyán behorpadt.

- Biztos éhes vagy - jegyeztem meg.

- Attól függ, mire gondolsz - nézett rám vágytól perzselő szemekkel.

- Paul...! - nevetve vágtam rá a karjára. 

Hazaérve négyesben - én, Paul, Emily és Sam - megvacsoráztunk. Paullal kivittük egy esti futkározásra Harleyt, aztán felmentünk a szobámba. Elmentem megfürdeni, aztán amíg Paul fürdött, válaszoltam anyám levelére. Az egyik népszerű humor oldal bejegyzéseit böngésztem, mikor Paul lépett be az ajtón. Csak egy rövid nadrág volt rajta, a hajából csöpögött a víz és lefolyt izmos mellkasára. Önkéntelenül nyeltem egy nagyot, mintha valami hormonnal fűtött lányka lennék, de azonnal összekaptam magam.

Paul komisz vigyorral az arcán lehuppant szorosan mellém és belecsókolt a nyakamba. Tudtam, hogy közben rápillant a laptop képernyőjére, de különösebben nem érdekli. Egyik keze becsusszant az alvópólóm alá, mire forróság öntötte el a testem. Kikapcsoltam a laptopot és félretettem. Szembefordultam Paullal.

- Na, milyen... kívánós vagy ma - kuncogtam. Válaszul ajkait az enyéimhez érintette, de nem hagytam, hogy megcsókoljon. Érezhetően tetszett neki a játék.

- Elmondjam, mire vagy inkább kire éhezem? - suttogta a fülembe és finoman megharapta a fülcimpámat.

- Asszem' kitalálom magamtól is...

Paul teste rám nehezedett, így döntött az ágyra. Ajkunk forró csókban egyesült. Ujjaimmal végigszántottam vizes haján, aztán izmos hátán. Paul ujjai a hasamon vándoroltak felfelé, hogy a melleimen is megjárják útjukat. Valamikor Paul lekapcsolta a villanyt, hogy sötétség áradjon szét a szobában. Óvatosan, mégis szenvedélyesen bánt velem. Keményedő férfiasságát minduntalan hozzám dörgölte, amitől szépen lassan kezdtem furcsán érezni magam, mivel számomra új érzés volt minden.

Mikor az ujjai lefelé csúsztak és megérintették a lábam közét, egy kicsit elbizonytalanodtam, de Paul gondoskodott róla, hogy ezt elfelejtsem. Valahogyan lekerült rólam az alvópólóm és és utána a pizsamanadrágom is. Paul nadrágja a földön kötött ki az enyém mellett.

Tudtam, hogy bármikor szólhatok neki, meg fog állni, ha mégsem akarom. De akartam. Nagyon is.

Paul nyelve érzékien szántott végig mindkét mellemen, merev férfiassága immár meztelen testemhez ért. Az új ingerek egyre inkább tetszettek, Paul pedig értette a dolgát. Lassan készített fel életem első együttlétére, meg kell hagyni, baromi jól csinálta.

Mikor szenvedélyesen megcsókolt és nyelve határozottan játszott az én nyelvemmel, még jobban széttárta a lábaimat és a következő pillanatban egy határozott, mégis gyengéd mozdulattal belém hatolt. Elakadt a lélegzetem, és az ujjaim megfeszültek. Megállt és várakozva fújtatott, hogy szólok-e a fájdalom vagy bármi miatt. De nem szóltam. Bár kissé kellemetlen volt, de nem fájt annyira és mikor elkezdett mozogni bennem, egyre jobb lett. Hallottam egyre gyorsuló lélegzését, éreztem a gyorsuló tempót és a növekvő gyönyört, amit mindketten éreztünk.

A csúcson visszafojtott nyögéssel mentünk el és az egész testem megrázkódott a gyönyörtől. Paul megcsókolt és perceken át meghitten csókolóztunk. Boldog voltam és ő is az volt.

Paul mellém feküdt és átkarolt. Belecsókolt a nyakamba, ahogy betakaróztunk. Nem szóltunk semmit, mert felesleges lett volna, és nem akartuk megtörni a varázst. Tökéletes este volt.

Reggel a tökéletes este tovább folytatódott. Arra ébredtem, hogy Paul átölel és nincs rajtunk ruha. Szerintem elpirulhattam az este gondolatára, de mikor szembefordultam Paullal, a pírnak már nyoma sem volt.

- Jó reggelt, kicsim - mondta Paul és megcsókolt, percekig csak ostromolta ajkaimat. Miután fejét visszatette a párnára, fejemet a mellkasára hajtottam és így feküdtünk sok ideig.

Emily a konyhában sündörgött, mikor lementünk reggelizni, vagy inkább ebédelni.

- Jót aludtatok? Mindjárt dél! - nevetett Emily és megpucolt egy újabb szem krumplit.

- Nagyon is jól... - szólalt meg Paul, de oldalba vágtam a könyökömmel, ami nem kerülte el Em figyelmét. Szerencsére nem tette szóvá, csak mosolyogva rám kacsintott, amitől zavarba jöttem. Na, ezzel el is árultam magam.

Paul öntött kávét nekem is, és jókedvűen megreggeliztünk, de nem ettünk sokat, mert nemsokára jött az ebédidő. Nem mintha Paul nem tudna annyit enni. Harley és Paul kergetőztek egy jót, majd Harley kapott Emilytől egy kis tál sült húst. Paul elém lépett és kezeit a derekamon nyugtatta, én pedig átkaroltam őt.

Mosolyogva néztünk egymásra.

- És, mit csináljunk ma? - kérdezte.

- Nem tudom. Ma nem kell mennem sehova.

- Elmehetnénk a partra.

- Oké. 

Paul finoman megcsókolt, aztán kéz a kézben ültünk le ebédelni.

-------------------------------------------------------------------------

Elnézést, hogy ennyi ideig nem hoztam a fejezetet, de most vagyok túl egy szakításon. Remélem, tetszik a fejezet!

Puszi!