18. fejezet

 Vihar előtti csend

Paul és köztem remekül alakultak a dolgok. Azután a csodás este után még hozzá kellett szoknom a gondolathoz, hogy ilyen intim dolgokkal bővült az életem, de Paullal az oldalamon ez nem volt nehéz. Az egyetem pangott, senkinek nem vette komolyan a szakot és mindenkinek elment a kedve az egésztől, így reggelenként pokolian rossz érzés volt felkelni.

Órák után Emily kocsija már a pékség előtti parkolóban parkolt. Beugrottam a kocsiba és elmentünk kávézni egyet.

- Látom, jól kijöttök Paullal - jegyezte meg Emily, miközben cukrot szórt a kávéjába.

- Igen. Nagyon is - mosolyogtam.

- Megtörtént minden, aminek meg kellett? - tudtam, mire érti.

- Persze - feleltem bizonytalanul. - Jaj, ne haragudj, de ilyen témákról én képtelen vagyok beszélni... Mit terveztél mára?

- Nos, úgy gondoltam, megvenném az esküvői ruhát, ha megtalálom a megfelelőt. A meghívókat a héten megtervezzük és elkészítettjük. 

- Szuper!

A tv-ben szoktam nézni azokat az esküvői szalonos sorozatokat és a bennük szereplő ruhaköltemények teljesen elvarázsoltak. Tudtam, hogy Em szerényebb összegben gondolkozhat, de az indián nő minden ruhában meseszépen fog festeni.

Megittuk a kávét és elkocsikáztunk a szalonba, ahol az eladónő minden tőle telhetőt megtett, hogy Emily végre találjon egy ruhát. A múltkori próbák során is tetszettek neki menyasszonyi ruhák, tehát volt viszonyítási alapja.

Két ruhát is felpróbált, amik nem voltak az igazik. Aztán jött  harmadik, a bűvös harmadik, amit felvett. Mikor a nő kilépett a fülkéből, elállt a lélegzetem.

- Egek, ez gyönyörű! - ámuldoztam tátott szájjal. - Ez a te ruhád! Ez vagy te! Mit gondolsz, Em?

- Én is úgy érzem. Jaj, mindjárt sírok! - Emily legyezni kezdte az arcát, hogy visszatartsa a könnyeit, ám egy-két csepp csak legördült az arcán.

A menyasszonyi ruha egy szív kivágású ruhadarab volt hosszított derékkal, csipke hímzéssel. Egyszerű, de mégis csodálatos.

- Ha Sam meglát benne, megüti a guta - nevettem.

- Megveszem - jelentette be Emily és visszasétált a fülkébe átöltözni.

Kifizettük a ruhát, aztán óvatosan bepakoltuk a kocsiba. Hazafelé végig az esküvő és a ruha volt a téma.

Samet otthon találtuk, éppen a kutyával játszott az udvaron, miközben egy autót bütykölt és rádiót hallgatott. Kíváncsian lesett felénk, de gyorsan odaszaladtam hozzá, felkaptam egy rongyot és betakartam az arcát, míg Emily bement a ruhával együtt a házba.

- Hé... - tiltakozott Sam a rongy ellen.

- Nem láthatod a ruháját! - kiáltottam.

- Nem néztem volna oda, ha szólsz...

- Az lehet, de így sokkal jobb. - mikor Em eltűnt odabent, levettem Sam arcáról a rongyot. - Hoppá, kicsit maszatos lettél... De a meglepetésnek ára van!

Azzal vidáman megölelgettem Harleyt, aki farok csóválva megrohamozott. Dobáltam neki a kis labdáját. Emily készített pár szendvicset és kiültünk a verandára uzsonnázni. A sonkás szendvics mellé felhajtottam két pohár baracklevet is.

- Mikor jön Paul? - kérdezte Emily.

- Nemsokára. Este járőrözik - mondtam.

A verandán üldögélve megnéztem a laptopon az üzeneteimet és néhány honlapot. Átböngésztem az eladó lovak listáját is. Paul fél órával korábban érkezett.

- Szia, szivi - köszönt és megcsókolt.

- Szia - mosolyogtam. - Milyen napod volt?

- Remek és eseménytelen. Neked?

- Unalmas. Kérsz egy szendvicset? Maradt még...

Paul elvette a tálcáról a megmaradt szendvicset és befalta. Letöltöttem az anyagot az egyetemi rendszerből és sopánkodtam egy sort a rengeteg beadandó miatt.
- Eddig bezzeg semmit nem kértek! - szitkozódtam. - Most meg csinálj ezt meg azt, csinálj szakdolgozatot és készülj a vizsgákra meg a szakmai vizsgákra! Nem diplomázok az ég szerelmére! Ez csak szakmát ad!
Paul jót nevetett rajtam, mire nekidobtam egy párnát. Erre ő elkapta a karomat, hátradöntött a kinti kanapén és szenvedélyesen megcsókolt.
Megnéztük a Másnaposok 2-őt, amin sokat nevettünk, bár szerintem az első része jobban sikerült. Utána megvacsoráztunk négyesben, és már el is telt az idő. Harley kint rohangált az esti bemenetel előtt, Paullal a verandán álltunk egymásba karolva.
- Vigyázz magadra! - mondtam neki és megpusziltam.
- Engem nem bánthat senki - vigyorgott huncutul. - Holnap megyek érted az egyetem elé. Aludj jól! - megcsókolt és perceken át egymást átölelve csókolóztunk. Bár sose lett volna vége a csóknak...
Miután elbúcsúztunk, Sam és Paul eltűnt az erdőben. Megvártam, amíg Harley kijátssza magát.
- Kérsz teát? - kukkantott ki Emily a házból.
- Igen, köszi.
- Rendben. Már feltettem a vizet forrni.
Emily mindenféle növény keverékéből készült teafüvet tett a bögrékbe, amikbe beleöntötte a forró vizet. Kicsit vártunk, hogy hűljön, aztán letelepedtünk a kanapéra a tv előtt. Harley a szőnyegen feküdt a lábunknál. Elbeszélgettünk erről-arról. Váratlanul szóba került Leah is.
- Tudod, néha rosszul érzem magam, mert látom, hogy Leah szenved. És néha már ott tartok, hogy lelkifurdalásom van - csóválta a fejét a képernyőre meredve. - Sam és Leah egy pár voltak, erre jöttem én, és minden megváltozott. Ha nem bukkantam volna fel, máig együtt lennének, és meglehet, ma ő vett volna esküvői ruhát, nem én.
- Nem, ilyenre ne is gondolj! - ráztam meg a fejem. - Így történt, ez van. Boldog vagy, férjhez mész, kell ennél több? Leah is meg fogja találni élete párját, ebben biztos vagyok. Egy erős temperamentumú férfit. De ne törd a fejed ilyen dolgokon, jó?
- Jó, csak felmerült bennem - belekortyolt a teájába. Szerencsére témát váltott magától is. - Sammel arra gondoltunk, hogy az esküvői meghívó valamilyen krémszínű árnyalatú lesz vörös betűkkel. Elegáns és egyszerű lesz.
- Jól hangzik - a fejemben elképzeltem a meghívót és tetszett. A tv-t egy zenei csatornára tettük, aminek hatására eldöntöttük, hogy megnézzük dvd-n a Mammia Mia-t, amit mindketten imádunk.
Üdítővel felfegyverkezve indítottuk el a filmet és majdnem végig énekeltünk. Főként a Gimme Gimme Gimme volt az a szám, amit teljes bedobással énekeltünk hol állva- hol ülve. Eszméletlenül jól éreztük magunkat kettesben. Harley olykor megejtett pár olyan nézést, mintha megőrültünk volna, de utána aludt tovább.
A remek filmezés után aludni tértünk.

Másnap kelletlenül mentem egyetemre. A többiekkel együtt nyögve végigültük az órákat, bár az utolsó két óra annyira unalmas mindig, hogy végig neteztük az egészet telefonról. Kicsit sem lehetett feltűnő, hogy egy padsorban mindenki lefelé bámul és valamit fogdos és tapogat. A tanár nem szólt ránk, csak megjegyezte, hogy senki nem figyel rá.
A legjobb barátnőmmel, aki nemrég jött át hozzánk egy másik, távoli egyetemről, együtt hagytuk el a termet. Roxy igazi belevaló csaj, jól kijövünk egymással, és középiskolából ismerjük egymást. Mindkettőnknek ez volt a legközelebbi egyetem, és mivel ismert engem, átjött ide, ami hatalmas örömmel vettem.
- Akkor holnap vásárolunk egyet - mondta és feltette a napszemüvegét. - Szia!
- Holnap. Szia! - Paul a kocsijának támaszkodva állt fekete pólóban és farmerban. El sem hiszem, hogy ő az enyém... - Szia!
- Szia, kicsim! - azonnal erős karjaiba ragadott és elárasztott a csókjaival. Percek múlva levegőért kapkodva váltunk szét. - Túlélted az órákat? - vigyorgott.
- A telefonommal igen - nevettem. - És neked hogy telt az esti műszak? Sammel nem találkoztam ma reggel, még aludt.
Paul arcán átsuhant valami árny, amitől rossz érzés fogott el.
- Paul? Történt valami? - kérdeztem az arcát fürkészve.
- Semmi... - mondta, aztán kelletlenül folytatta. - Csak üldöztünk egy vérszívót és a helyiek is ezt tették, aztán egyszer csak a vérszívó átjött  a mi területünkre... de az egyikük, egy nagydarab fickó is áttévedt az üldözés hevében, és egy kicsit összeakadtunk.
- De nem sérültél meg?
- Nem. Idióta vérszívó mocskok...
Paul elvitt Dave-hez, ahoz lelovagoltam Rómeót, aki mostanában kezdi nagyon összekapni magát. Talán mégsem adom el. Utána még volt négy ló, amiket futószáraztam és lovagoltam, Dave pedig Paullal az oldalán figyelt. Mikor végeztem és mindent rendbe tettem, hazamentünk.
 Harley Emily-vel mókázott az udvaron, Sam az autót szerelte.
- Kyra, beszéltés nagyanyáddal mostanában? - érdeklődött Sam a motorház fölé hajolva.
- Nem. Miért?
- Azt mondja, van valami pasija. Egy cowboy - Sam elnevette magát és a konzervatívan az agyát megjátszó öreganyámra gondolva én is röhögőgörcsben törtem ki.
- Szívatsz - nyögtem ki végül.
- Nem, esküszöm, hogy igaz. Em is nagyot nézett. Egy társkereső oldalon ismerkedtek meg. Aztán beszámolt arról is, hogy nemi életet élnek - fintorgott Sam.
- Ne folytasd, mert elhányom magam - szakítottam félbe. - Mik vannak...

 -------------------------------------------------------------------------
 Tudom, nem írtam rég fejezetet, de szakmai vizsga előtt állok... Igyekszem új fejit írni, mert már előre megvan a fejemben pár rész. :-)

Emily ruhája:

 És a szám, amit Emily és Kyra annyira imád a Mamma Miából:
http://www.youtube.com/watch?v=VECj142NgCQ