2013. június 15., szombat

19. fejezet


Veszély közeleg


Roxy levett egy krémszínű nyári ruhát a fogasról és maga elé téve alaposan megnézte.
- Ezt felpróbálom - mondta. - Te melyiket választod?
- Ezt. Ez olyan csinos - vettem a kezembe egy sötétkék felsőt, amelynek bőre szabott rövid ujjai voltak, az egész vállamat szabadon hagyva. Az elején fekete pillangó körvonalai pompáztak, rajta pici kövekkel.
Két egymás melletti fülkébe mentünk felpróbálni a ruhákat. Habár mindkettőnknek van lova, kivételesen most nem a lovasboltban ütöttük el az időt, de persze a lovak szóba kerültek.
A próbafülke tükrében megpördülve megállapítottam, hogy a felső istenien mutat rajtam. Muszáj megvennem, főleg hogy egész jó áron árulták. Visszavettem a felsőmet, a kéket a kosárba helyeztem, és kiléptem a fülkéből. Roxy is végzett, ő is megveszi a krémszínű felsőjét.
A pénztárnál való fizetés előtt még vetettünk pár pillantást a lábbelikre is, majd sajnálkozva fizettünk, hogy cipőre már nem tellett. Ennek ellenére elégedetten jöttünk ki az áruházból. Az egyik utcában megláttunk egy fagyizót.
- Eszünk fagyit? - kérdezte Roxy.
- Naná! - a gombócokat gyorsan kiválasztottuk, de az eladóra sokat kellett várni, mert a lány a többi eladólánnyal beszélgetett nagy kuncogva. Toporogva ácsorogtunk a kiszolgálásra várva, mire az egyik lány kapcsolt, és kiszolgált minket.
A csokis- karamellás gombócok jó hidegek voltak, le is fagyott tőle a nyelvem. A fagyit egy kis parkban ettük meg a fagyizótól nem messze, és közben lovakról csevegtünk.
Roxy elmesélte, hogyan megy neki a lovaglás, és hogyan fejlődik a makacs lova, majd én számoltam be neki az én helyzetemről. Mindig is csíptem ezt a lányt, mert a családja gazdagsága ellenére nem volt elszállva magától, és nem kapott meg mindent a szüleitől ingyen, hanem munkát vállalt és dolgozott.
Mivel mindketten dolgoztunk, ezért a fagyi után kénytelenek voltunk elbúcsúzni egymástól, hogy ki-ki menjen a saját munkahelyére.
Ma Dave jött be értem a városba, hogy elkísérjem a lovasboltba, aztán kimenjek hozzájuk dolgozni. A lovasbolt tündéri eladónője most is vidáman fogadott bennünket.
- Miben segíthetek? - kérdezte.
- Először is sörényfésűt szeretnénk. Milyet is, Kyra? - vakarta Dave a fejét.
- Fémből készültet.
Melinda, az eladónő készségesen megkereste nekünk a sörényfésűt, amivel a lovak sörényét lehet tépni, igazítani. Aztán kötőfékeket vettünk vezetőszárral az öreg indián lovainak.
Útban a lovarda felé a rádió halkan duruzsolt, Dave és én pedig a hétvégi programokat vettük át. A hétvégén rendezvény lesz a környéken, és Dave ki akar menni pár lóval lovagoltatni. Megbeszéltük, mely lovakat viheti el biztosan idegen helyre.
Odakint átöltöztem, majd a kiválasztott lovak sörényét szépen megtéptem, hogy jól nézzenek ki az addigi bozontos, kusza sörényük helyett. Aztán két lovát lefutószáraztam, rájuk is ültem, végül pedig Rómeót lovagoltam. Rómeó fejlődik, próbálom a mozgását lendületessé tenni és mélyre lovagolni, ami kemény feladat.

Este Sam jött értem, és hazamentünk. Vacsoránál Paul is ott volt. Emily felhozott egy látszólag kényes témát, amiről én eddig nem igen tudtam.
- Jake szenved Bella miatt - jegyezte meg.
- Nem baj. A csaj vérszívókkal jár - mordult fel Paul.
- De Jake szereti őt - ellenkezett Em.
Arról a Belláról keveset hallottam, de a fiúk nem szeretik, az biztos. Egyszer láttam őt a városban, és nehezen tudtam elképzelni, mi lehet rajta annyira csábító. De én nem ítélkezem senki fölött. Viszont Jake bele van esve, ami nagy baj, tekintve, hogy a vérfarkasok és vámpírok nem jönnek ki egymással.
- Talán találkozniuk kéne - folytatta Emily.
- Nem biztos, hogy helyes lenne - szólalt meg Sam és beleharapott a sült csirkébe.
- Ide ne jöjjön - fortyogott Paul.
Én nem szóltam közbe.
- Egyszer Paul majdnem megtámadta Bellát - fordult felém Emily. - Bella felpofozta, mire Paul felhúzta magát, átváltozott és Jake mentette meg a lányt.
- Nem csodálkozom - nevettem, mire Paul sértődött képet vágott.
- Mintha én olyan forrófejű lennék... - morgolódott, mint aki megsértődött.
- Te? Dehogy! - csipkelődtem.
Aztán megcsörrent a mobilom. Anyu. Felálltam az asztaltól és kimentem a verandára. Paul utánam nézett.
- Szia, anyu - szóltam. 
- Szia, Kyra . Hogy vagy?
- Jól. Készülök a vizsgákra, írom a beadandókat, mint a szorgalmas hangya és szívok velük. Felétek mi hír? - Harley a lábamnál szaglászott, majd az udvarra szaladt.
- A húgod ballagása hamarosan napi pontra kerül. Május 6.-án lesz. Gyertek el mind! - mondta anya.
- Rendben. Megbeszéljük a részleteket.
- Beírom, hogy ti hárman jöttök, mert az asztalt le kell foglalni.
- Négyen jövünk. Jön még valaki - mondtam gyorsan.
- Igen? Ki?
- Az meglepetés.
- Hát jó, Kyra.... Akkor négy fő. A húgoddal úgy beszéltük meg, hogy ne hozzatok virágot, úgyis tönkremegy. Lesz két csokra, annyi. Mindenki más pénzt ajándékoz neki.
- Megjegyzem. Mit csináltok most?
- Számoljuk a ballagás költségeit. A húgod ügyel arra, hogy jó sok pénz menjen el... Műkörmös, fodrász, kozmetikus, smink, ruhák... Sokba kerül ám.
- Elhiszem - fintorogtam. A húgom igazi cicababa, nem csodálom, hogy halmozza a kiadásokat, bűntudat nélkül.
- És ti mit csináltok?
- Mi éppen vacsorázunk. Sam most fejezte mára munkát, most kerültünk asztalhoz.
- Akkor nem is zavarok. Még hívlak! Puszi, jó éjt!
- Jó éjt, szia! 
Visszasiettem a többiekhez és beszámoltam nekik a ballagásról.
- Esküvő, ballagás... Nagy buli lesz - mondta Paul.
- Pedig a csokrok olyan szépek - sóhajtott Em.
- Igen, de mire odaérünk, elhervad - szóltam.
- Igaz. Kyra, segítesz idehozni a pudingot?
Emily készített csokis és vaníliás pudingot kis tálakba öntve. Én csokisat ettem. Este Harley elfoglalta a helyét, mi lefürödtünk és ágyba bújtunk. Paul mellkasán nyugtattam a fejemet, ő pedig a hajamat simogatta.
- Szóval én leszek a meglepi a ballagáson - mondta.
- Igen.
- Ugorjak ki valami dobozból? - kérdezte, de tudtam, hogy viccelődik.
- Igen, egy szál alsógatyában - kuncogtam. - A nyakadban nyakkendővel.
- Persze, szépen néznék ki - nevetett Paul. - Akkor te a születésnapomon kiugorhatnál egy dobozból szexi nővérke ruhában...
- Még mit nem!
- Valamit valamiért, szivi!
- Heh! Aludj inkább.
- Jó. Megálmodom, mit fogok művelni veled a születésnapom éjszakáján - heccelt Paul.
Rácsaptam csupasz, izmos mellkasára.
- Vigyázz, nehogy legyen nálam ezüstgolyó!
- Most nagyon megijedtem...
- Helyes. Jó éjt!
- Jó éjt, kicsim! - adott egy hosszú csókot és behunyta a szemét.

Másnap a lovardában lovagoltam egy Fanton nevű heréltet. Igazán nyugodt ló volt. Éppen ügetésben lovagoltam rajta, amikor a mindig nyugodt Fantom hirtelen megállt, amitől majdnem  a nyakába estem.
- Mi a fene? - dünnyögtem, ahogy visszanyertem az egyensúlyomat. Próbáltam körülnézni, de Fantom megbolondult.
A fekete ló ide-oda táncolt, a fejét felcsapta és a szemeit forgatta. Nagyokat horkantott. Próbáltam előrehajtani, de a csizmára hátrálni kezdett és a végén felágaskodott. A nyakába kapaszkodtam, nehogy hátravágódjon velem együtt. Megijedtem, mert ő sosem viselkedett így.
Aztán valami vörös folt elsuhant a látóterem szélén, megrezegtetve a bokrokat, mire Fantom előreszökellt és teljes vágtában megindult a zárt kapu felé. Imádkoztam, hogy ne ugorja át ilyen sebességgel. Mindkét kezemmel balra húztam a szárakat, a ló feje erősen balra hajlott a húzástól, és közben próbáltam nyugodt hangon szólni hozzá. A ló azonban nem nyugodott meg és nem fordult el.
A kapu masszív lécei már egészen közel voltak és azon tűnődtem, hogy leugrok a nyeregből. A kapu előtt egy méterrel a ló port kavarva megállt, jobbra pördülve. A lendülettől nekicsapódtam a kapunak, ami nagyot szólt, majd a ló patái alá estem. A kezeimet az arcomhoz kaptam és balra gurultam, hogy ne taposson agyon a ló.
Addigra Dave és a felesége kirohantak a házból. Dave megfogta a lovat, a felesége pedig óvatosan felültetett.
- Biztos jól vagy? -kérdezte. - Szédülsz? Hányinger? Látásod?
- Minden oké. - mondtam és felálltam. Hunyorogva arrafelé néztem, ahol a vörös valami elsuhant, de semmi nem volt ott. Hadarva elmeséltem a történteket, de közben úgy éreztem, valaki figyel a fák közül.
Nyugtalanul tettem-vettem a nap hátralévő részében, miközben a vörös alakon töprengtem. Szólnom kell Samnek és Paulnak....

7 megjegyzés:

  1. szia ez isteni hála az égnek kyranak nem lett baja de most ő a célpont?
    a ballagás mekkora lesz...
    puszy
    ui.: nagyon várom a kövit

    VálaszTörlés
  2. szia,egyetértek démonnal és én is kiváncsi leszek erre a ballagásra!remélem hamar hozod a kövit

    Kate

    VálaszTörlés
  3. mikor hozod a kövit?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meg is hoztam. Elnézést a késésért!

      Törlés
    2. amm havonta rakod őket fel? vagy tök mind1 mikor szoktad?

      Törlés
  4. Nos, ez sok mindentől függ. Általában többszöri nekifutásra tudom megírni a fejezetet, mert sokszor nekiülök, de megzavarnak valamivel, és elszáll az ihlet.
    No meg most könyvet olvasok, ami annyira jó, hogy észre sem veszem, hogy eltelt a nap. :D Vagy nekiállok rajzolni... kicsit művészlélek vagyok.
    De igyekszem hamar megírni az új fejit, holnap vagy holnapután mindenképpen fent lesz.

    VálaszTörlés
  5. és mit olvasol?:)

    VálaszTörlés