Chapter Three

Az első pillantások

Mondhatni, Jake és Billy társaságában remekül telik az idő. Egy finom sült halas vacsorát követően jóízűt beszélgettünk, és legnagyobb örömömre, engem is bevontak a beszélgetésbe. Jólesett a figyelem és az, hogy végre más emberek vesznek körül. Nem mintha nem lennének rendesek az osztálytársaim, csak hát én nyugis ember vagyok, szeretem a csendet és a nyugalmat. És ezt mások nem bírják elviselni.

Ma este viszont sokat beszéltem és nevettem, ezzel megmutatva, hogy rendes emberek közt én is rendes tudok lenni. Jake nagyon jófej srác, habár nemigen emlékeztem rá játszópajtásként. Mostanra nagy és izmos fiatal lett, Billy láthatóan büszke volt rá.

- ... persze anyuék támogatnak és segítenek mindenben - fejeztem be beszámolómat a továbbtanulásról - Az egyetem könnyűnek tűnik, mert nem kell óráról órára tanulni, viszont a vizsgákon kőkeményen visszakérdezik az anyagot az utolsó szemig. Ez van... de nem baj, én mindig is tanultam.

- Helyes - bólintott Billy és belekortyolt a sörébe.

- Hú, késő van, elteszem magam holnapra - álltam fel az asztaltól, de még felmarkoltam néhány szál sós ropit az edényből - Örülök, hogy találkoztunk! Jó éjt mindenkinek!

A szobám felé menet elmajszoltam a ropikat és belegondoltam, milyen lehet Jake-nek, aki most megy még csak járőrözni. Kemény meló lehet, de ha szereti ezt csinálni, akkor miért ne. Jaj, akkor is... egyedül az erdőben a sötétben... Beleborzongtam a gondolatba. Bátor fickók az biztos.

Egy kiadós forró fürdő után beleszédültem a puha ágyba és a villanyt leoltva merengtem egy ideig a sötétben.

Hajnaltájt félálomban fordultam a fal felé, élvezve a meleget a paplan alatt. Összekuporodtam és tovább álmodtam valamiről.

PUFF!!!

Úgy pattant fel a szemem mint a villám. Mi volt ez? A szívem hangosan vert az ijedségtől, ahogy hallgatóztam. Nem mertem megfordulni. A fejembe ugrott, amikor Sam mesélt a rossz vámpírokról... Minden erőmet összeszedve rákényszerítettem magam, hogy lassan megforduljak az ágyban és közben az írólámpám felé nyúljak. A takarót nézve felkapcsoltam a villanyt és gyorsan felültem. Zavartan néztem körül. A szobámban minden a helyén volt, semmi nem esett le. Lehet, hogy kintről jött a hang?

- Húúú... -fújtam ki a levegőt, de aztán kopogtak, én meg majdnem felsikítottam.

- Kyra, én vagyok az, Sam - nyitott be Sam a szobába - Tőled jött a hang?

- Nem - ráztam meg a fejem.

- Ó, azt hittem, bajod esett. Elestél vagy valami.

- Hajnalban nem szoktam mászkálni, Sam. Kintről jöhetett.

- Feküdj vissza. Megnézem odalent is a dolgokat.

- Jó - ásítottam. Sam becsukta az ajtót, én pedig villanyt oltottam és visszafeküdtem.

Úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak, szóval délelőtt 10-kor kászálódtam ki az ágyból kipihenten és frissen.

- Jó reggelt! - köszöntem Emily-nek, aki már az ebédet főzte.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte a krumplit pucolva.

- Nagyon jól. Mi volt az a zaj hajnalban?

- Nem tudom. De Sam korán reggel elment. Mikor mész Dave-hez?

- Megreggelizem és indulhatunk is.

A kávé - szendvics reggeli után lovaglós cuccba öltöztem és Emily átvitt Dave-hez.

Dave kiadta a feladatokat, melyek szerint istállót takarítottunk, aztán néhány fiatal lóval és csikóval foglalkoztunk. Utána kaptam meleg ebédet és ezért külön szerettem ide járni. A hideg időben való robotolás után isteni a meleg kaja és tea a gyomorban.

- Akkor én lovagolok egyet Rómeóval. Kb. egy óra lesz. Lemegyek vele a partra és vissza - mondtam az indiánnak, aki bólintott és kijelentette, hogy a garázsban lesz.

Boldogan hoztam be a lovamat a legelőről, és fél óra múlva már a tengerpart felé tartottunk. Rómeó tiszta sár volt, így időbe telt, mire "lovaglásra készen" állapotba hoztam. Az erdei úton léptem és ügettem vele. Néha a bokrok körül meghajlítottam gyakorlatként, néha apró kidőlt fatörzseket ugrattam át vele. Rómeó készségesen végrehajtott mindent, ő is élvezte a tereplovaglást. A parton vágtáztunk egy nagyot, a végén potyogtak a könnyeim a hidegtől. A könnyeimet törölgetve, vidáman mászattam fel Rómeót a kis dombra, amiről a Dave farmja felé vezető erdei ösvény nyílik.

- Irány haza! - simogattam meg a nyakát.

A békés erdő csendjét semmi nem zavarta, csak Rómeó patái puffantak tompán az avaron. Úgy döntöttem, még ügetek vele egy kicsit, aztán csak lépés jön levezetésnek. Ahogy ritmusosan és lendületesen ügettünk a néma erdőben, hirtelen a bal oldalon lévő bokrok éktelenül hangosan kezdtek el zörögni. Még én is meglepődtem és oda akartam nézni. Talán láttam valami nagy szürke foltot, de tovább nem jutottam, mert Rómeó megijedt. Ügetésből vágtába ugrott, felcsapta a fejét és közben kiugrott oldalra.

A nyeregbe ülve próbáltam fennmaradni a lovon.

- Css... Semmi baj! - nyugtattam a rémült állatot, aki szerencsére megállt.

Az ösvényről letértünk, mert Rómeó a fák közé oldalazott ijedségében. Éreztem, hogy teljesen megfeszült alattam, ennek ellenére torkomban dobogó szívvel az oldalához nyomtam a sarkam. Pár lépést tett is az út felé, de hirtelen  megint megugrott, 90 fokban megfordult és kis híján kiment alólam. A göröngyös talajon azonban majdnem felbukott valamiben. A lábam kicsúszott a kengyelből és egyensúlyomat vesztve a földre pottyantam. A kantárszárat még fogtam és szerencsére sikerült megállnom a talpamon.

- Fenébe! - szitkozódtam - A rohadt életbe!

Ránéztem a lóra, de Rómeó már nem tűnt idegesnek. Így hát hátrafordultam hátha látok valamit... de semmi. Rómeó nem sérült meg, de az én kezem vérzett. Újra káromkodtam egyet és megpróbáltam zsebkendőt előcibálni a zsebemből. A hátam mögül közeledő lépteket hallottam.

- Jól vagy? - kérdezte valaki.

Ahogy felnéztem a hang tulajdonosára, elállt a szavam.

Előttem egy kb. velem egykorú fiú állt. Magas volt, izmos, rézbőre finoman ragyogott a beszűrődő napsugaraktól. Sötét szemei engem fürkésztek. Egészen elvesztem azokban a szinte fekete szemekben... A haja fekete volt és rövidre volt vágva. Iszonyatosan jóképű fiú... ez jutott először eszembe. Aztán rájöttem, hogy csak egy rövidnadrág van rajta meg egy fekete ing, aminek egykoron volt még ujja is. Kidolgozott felsőteste láttán gyorsan megkapaszkodtam Rómeóban.... Ó, istenek... Ráadásul ő is hasonlóan bárgyún bámult rám.

- Jól vagy? - kérdezte újra, miután észhez tért.

- Igen, asszem... - nyögtem ki.

- Vérzik a kezed. Várj, hadd nézzem meg - a hangja kellemes volt, megborzongatta az idegsejtjeimet.

Némán odatartottam a kezem, hogy megvizsgálja. Ahogy a tenyere a bőrömhöz ért, megéreztem azt a forróságot, ami Samből és Jake-ből is árad. És a tetoválás a karján...

- Te is farkas vagy - mondtam ki hangosan, mire meglepetten felnézett.

- Igen. Csak nem te vagy Sam keresztlánya? - olyan óvatosan fogta a kezem, mintha porcelánból lennék.

- De, én vagyok az. Kyra a nevem.

- Én Paul vagyok. Paul Lahote - mosolygott rám - Nem vészes a sebed.

A zsebéből elővett egy rongyot és bekötözte.

- Kösz - mosolyogtam félénken.

- Ugyan. Az én hibám. Nos, ezek szerint tudod a titkunk - bólintottam - Éppen járőröztem, mikor megpillantottalak és... elbűvöltél.

Majdnem kimondtam, hogy "Te is engem.", de inkább felkászálódtam Rómeóra.

- Visszakísérlek - mondta eltökélten.

- Hát... jó.

Egy kézzel navigáltam vissza a lovat az útra. Paul mellettünk lépkedett és engem méregetett.

- Szóval az egyetem miatt jöttél ide? - tudakolta.

- Igen.

- 18 éves vagy?

- 19. Év vesztes vagyok. S te?

- 20 vagyok, de én dolgozom. Nincs pénzem egyetemre.

- Ugye nem minden lányt ijesztesz meg így? - néztem le rá.

- Nem - nevetett fel - Te kivétel vagy, mert teljesen elbűvöltél - és ahogy ezt mondva a szemembe nézett, tudtam, hogy komolyan gondolja.

Megköszörültem a torkom és az útra szegeztem a tekintetem. Éppen kérdezni akartam Paul-t valamiről, amikor a fiú megfeszült. Láthatóan kelletlenül maradt le.

- Mennem kell... azonnal. Remélem miharabb láthatlak! - ezzel eltűnt a rengetegben.

Rómeót megállítva bámultam utána. Hihetetlen... Soha nem voltam még hatással senkire sem, nemhogy így. Ijesztő! Hitetlenkedve mentünk vissza a lovammal Dave-hez, ám az indiánnak nem szóltam az esetről. Majd Emily-nek... Paul arca sehogy sem ment ki a fejemből, egyre csak őt láttam, és ez kicsit megijesztett. Mi lehet velem?

--------------------------

Remélem tetszeni fog a fejezet, kérem a komikat!!!! Puszi mindenkinek!