20. fejezet (+18)

Találkozás

... még három! Egy, kettő, három!

A délelőtti 30 felülést simán lenyomtam. Elhatároztam, hogy kicsit tornázok, formálom az alakomat, habár Paul tiszta hülyének nézett, amikor bejelentettem. Azt kérdezte, minek nekem torna, mikor nincs is rajtam felesleg. Erre azt feleltem, hogy csak picikét szeretnék formálni a hasamon és a fenekemen, de nem akarok úgy kinézni, mint azok a szörnyű testépítő nők.

A felülés után megcsináltam még 15 női könnyített fekvőtámaszt. Na, igen. A fekvőtámaszban nagyot csalódtam. Középiskolában kemény tesi órákat kaptam, fitt voltam, és simán elvégeztem 20-25 rendes fekvőtámaszt is, még fél kezeset is. Most meg, mióta 2 éve nincs testnevelés óra, egyet nem bírtam rendesen megcsinálni. Ez feldühített és még inkább akartam a tornát.

A délelőtti gyakorlatok végeztével összefogtam a hajamat egy csattal és lementem a konyhába segíteni Emilynek. Az indián nő éppen sült csirkeszárnyakat készített krumplival.

- A fiúknak egész kacsák kellenének, nem csirkeszárnyak - nevettem, meglengetve egy vézna kis szárnyat.

- Tudom, tudom. De be kell érniük ennyivel. Ez van - vont vállat Emily.

- A fiúk merre vannak? - kérdeztem.

- Odakint a kutyával.

- Oké. Egy perc és jövök.

Sam és Paul a garázsban görnyedtek egy autó motorja fölé. Harley egy csontot rágcsált a takaróján, amit Sam rakott le neki.

- Hát ti mit csináltok? - somfordáltam oda. Paul fekete pólót viselt farmerral, és észbontó vigyort eresztett felém. Mikor odaértem hozzájuk, fél kézzel átkarolt.

- Nézzük a motort - felelte Paul.

- Fiúk... - kezdtem. - Valamit mondanom kell. - azzal elmeséltem nekik a tegnapi esésemet. Tudtam, hogy mérgesek lesznek, de ezt már nem hallgathattam el előlük.

Ahogy beszéltem, Sam lassan felegyenesedett és tágra nyílt szemekkel meredt rám, Paul pedig egyre dühösebbé vált. Reméltem, nem változik át mérgében.

- Erről most kell szólnod? - kérdezte Paul hitetlenkedve. - Mi van, ha bajod esik, agyrázkódást kapsz, vagy megtámad a vérszopó....?

- De nem történt semmi, ezért nem szóltam. Jól vagyok, oké? - védekezőn magam elé emeltem a kezemet. - Csak el akartam mondani.

- Körül kell néznünk, Paul - mondta Sam komolyan. - Ha itt ólálkodik a rezervátum területén, az nem jó. Veszélyben lehet a törzsünk. Ma éjjel mind kimegyünk járőrözni.

- Rendben - bólintott Paul, majd felém fordult. - Kicsim, máskor azonnal szólj!

- Jó, jó... - motyogtam és hagytam, hogy Paul finoman megcsókoljon.

A két fiú visszatért a motorhoz, én visszaballagtam Emilyhez. Tettünk-vettünk a konyhában, nevetgéltünk és az idő gyorsan elröppent. Az ebéd készen lett, a falka tagjai lassan megérkeztek. Leah kivételével mindenki jelen volt. Az indián fiúk olyan izmosak és nagyok lettek, hogy kezdtem kényelmetlenül érezni magam a 160 cm magasságommal és 55 kilómmal.

Nem csoda, hogy pillanatok alatt befalták a csirkeszárnyakat és a krumplit is, amihez készítettem majonézes- fűszeres öntetet. A viccek és beszólások csak úgy záporoztak a vidám kis társaságban.

- Mit szólnátok, ha holnap lemennénk a partra? Vinnénk szenyákat is - vetette fel Embry. Mindenki egyetértett.

Jake egy kissé komornak tűnt, és néha mintha nem lett volna velünk lélekben, csak testben. Biztosan azon a lányon jár az esze. Ő ment el legelőször.

-Seth, ne egyél annyit, mert még olyan kövér farkas lesz belőled, mint a nagyik kutyái - ugratta a srácot Paul. - A földön fogod húzni a hájas hasadat. - Ezen a fiúk nagyot röhögtek, mire Seth Paul felé hajított egy csontot, de Paul elkapta és visszadobta.

Az ebéd maradványait Harley tüntette el, aki a kiadós lakoma után elterült a földön és majdnem egész délután szunyókált. Emilyvel átmentünk Dave-hez lovagolni, onnan vacsora előtt értünk vissza.

Hazaérve átöltöztünk és négyünknek megterítettünk. Az asztalra került kenyér, vaj, felvágott, paradicsom, paprika, lekvár és méz az elengedhetetlen tej társaságában. Paul és Sam ismét bekajáltak, aztán elbúcsúztak és eltűntek az éjszakában.

Em kezdett aggódni, hogy a vámpírok bejönnek a törzs területére is, és bevallom, engem is nyugtalanított. Mialatt kivittem Harleyt még egy utolsó esti szaladgálásra, azon kaptam magam, hogy mindenhol vörös foltot keresek, vörös szempárt, ami rám vár.

Éjjel azt álmodtam, hogy az utcán sétálok, és valami motoz mellettem. Aztán rájöttem, hogy nem álmodom. Már éppen megijedtem, hogy a vámpír mégiscsak itt van, amikor forróságot éreztem magam mellett. Paul...

- Aludj vissza - suttogta, miközben bebújt a takaró alá. - Nem akartalak felébreszteni.

- Nem vagyok mélyen alvó - suttogtam vissza és a mellkasára hajtottam a fejemet. - Mennyi az idő?

- Hajnali három felé jár - válaszolt és ásított egy nagyot. - Nem volt odakint semmi.

- Akkor jó.

Volt egy olyan kósza érzésem, hogy Paul még nem szeretne aludni, mivel sejtelmesen simogatta a hátamat, amitől megborzongtam. 

- Azt hittem, hullafáradt vagy - susogtam.

- Még van erőm valami másra - válaszolt mosolyogva.

Felemeltem a fejemet és Paul azonnal megcsókolt. A csókja hosszú volt és szenvedélyes. Rögtön tudtam, mit akar, és elhihetitek, hogy nem bélyeget akart nézegetni.

Maga alá fordított hosszasan csókoltuk egymást, mintha évek óta nem láttuk volna egymást. Isteni érzés volt, ahogy felém tornyosult és belenyomott az ágyba. Sosem éreztem ilyet, de kívántuk egymást. Mivel Paul nem viselt felsőt, csak egy alsónadrágot, így csak az én toppom kellett gyorsan levennie, aztán jöhetett a bugyi és az ő alsónadrágja.

Hamarosan megéreztem kemény férfiasságát, amit a lábam közé dörgölt. Kis híján felnyögtem a vágytól. Paul még jobban széttárta a lábamat, a csípőmnél fogva lejjebb húzott erős karjaival, és nemsokára magamban érezhettem.

Először lassabb tempót diktált, de a percek múlásával egyre növelte a tempót, és a végén olyan hévvel mozgott, hogy azt hittem, ha ezt fokozza, elájulok. A lélegzetünk kapkodóvá vált, a csúcsot elérve pedig alig kaptunk levegőt.

Levegőért kapkodva pihentünk meg, aztán szépen elnyomott minket az álom. Utoljára még éreztem, hogy Paul átkarol.

Másnap érdekes esemény történt. A fiúk nálunk ebédeltek, és még Leah is eljött. Most Jacob nem volt ott. Vígan falatoztunk, amikor motor hangját hallottuk meg.

- Jake! - Quil felugrott és az ajtó felé iramodott. - És nincs egyedül.

Erre a fiúk egymást lökdösve kiviharzottak, mint egy csürhe. Paul még a csirkecombot is magával vitte. A fejemet csóválva, de nevetve felálltam, hogy Sam és Em egyszerre jöjjön ki velem. Leah kisurrant előttünk.

Odakint a fiúk hangosan vihogtak és viccelődtek valamin. Sam és Emily nyomában én is kimentem az udvarra, megnézni, ki a látogató.

A látogató egy barna hajú, vékony lány volt, aki bátortalanul mosolygott a srácokon.

- Ő ki? -kérdeztem halkan, miközben arra figyeltem, ne essek le a lépcsőn a nagy nézelődésben.

- Bella - súgott vissza Em.

- Óóóó! - na, ez szép.

Em udvariasan, melegen üdvözölte a lányt, meg is ölelte. Sam arcán düh villant át, de hamar felülkerekedett rajta. Paul mellém lépett, a csirkecomb eltűnt a kezéből.

- Kyra, ő itt Bella. Bella, Kyra - mutatott be minket Emily.

- Szia - köszöntem mosolyogva. - Helló, Jake.

Bellával kezet fogtam, semmi puszilkodás vagy ölelés. Csak kimérten. A fiúk egymást taposva berohantak az erdőbe, csak én, Sam, Emily, Jake és Bella maradtunk. Kiültünk a teraszra kávézni, és szépen elbeszélgettünk. Bella nem sokat beszélt. Még nálam is félénkebb.

- Szóval Bella, te hová jársz? - kérdeztem.

- A gimibe. Most vagyok végzős. És te?

- Én most vagyok utolsó éves a főiskolán. Tervezel valamit a gimi után?

- Egyetemet, főiskolát... - mondta. - Talán máshol, nem a közelben.

- Értem. - Pedig nem értettem, de barátságosan mosolyogtam. - Sok sikert hozzá!

- Köszi!

- Elmegyünk sétálni Bellával - állt fel Jake. Így elköszöntek tőlünk.

- Ez is megvolt - mondtam, miután elmentek. - Jól viseltétek.

- Bella aranyos lány... - szólalt meg Em.

- Csak veszélyt hoz magával - nézett ránk Sam.

-------------------------------------------------------------

Sajnálom, hogy csak most hozom az új fejezetet. Előző héten tettem szakmai vizsgát, amit szerencsésen elvégeztem, és így túl vagyok a fősulin is! :XD

Kicsit pihennem kellett a nagy hajtás és feszültség után, de végre fellélegezhetek és beindulhat a nyári szezon!

Remélem, ti is élvezitek a nyarat és közben majd olvassátok Paul és Kyra történetét!